Sususzáj

2009. márc. 2. 2009. márc. 2. 10:40
még nincsenek kommentek

Miután Susu napközben a nappaliban játszik, ezért állandóan kihordja a játékokat a szobájából.

Bemegy a szobájába, hogy kihozzon valamit. Egy kis idő után hallom, hogy a következőt kiabálja:

-          Mit akartam kihozni???

Pedig nem 200 négyzetméteren lakunk…

Vannak szavak, amiket semmi pénzért nem mondana jól. Szerepeljen most itt egy pár:

-          bicsér (dicsér), laptok (laptop)

Muszma







Az atlétika verseny második napja

2009. márc. 2. 2009. márc. 2. 10:35
még nincsenek kommentek

Tegnap is kint voltunk a Syma csarnokban Laurának drukkolni. Ezúttal Apuka vitt el minket kocsival, így megúsztuk a bolyongást.

Először gátfutás volt, Susut érdekelte nagyon, minden egyes gát átugrásánál mondta, hogy hopp. Kis pihi után következett a gát döntője, Laura szegény nem sokáig jutott, az egyik gátba úgy beütötte a térdét, hogy nem tudott tovább futni.

Újabb szünet után a távolugrás következett, ez már nem nagyon kötötte le Susut, inkább mászkált a lelátók között.

A távolugrást követően nagyobb szünet volt, mikor Susu lelkesen foglalkoztatta Laurát. Volt két szekrény (a tornaszer), aminek a teteje le volt szedve. Azokba pakoltatott be kis összecsukható horgászszékeket. Mikor ezzel elkészültek, be kellett ülni a székekre, és lehetett máris autózni… Kár, hogy nem vittem fényképezőt…

A szekrénnyel nemcsak autósat lehetett játszani, hanem a belül lévő rigliket is ki lehetett csavarozni – remek időtöltésnek bizonyult, a KSI-sek biztos fognak örülni…

Így telt a szünet, és mikor Laura elment melegíteni az utolsó számhoz, akkor Susu talált magának három kisgyereket, akikkel jól el lehetett játszani. Kipróbálták az erőgépeket, a bordásfalat, és a súlylökő golyóval gurigáztak. Nagyon jól szórakoztak.

Egyébként ma nagyon sok gyerek volt kint a versenyen.

Elérkezett a váltófutás ideje – Laura harmadiknak futott, nagyon ügyesen, drukkoltunk is neki (ezúttal Susu is). Második helyezést értek el a lányok.

Ez volt az utolsó szám, így már csak a pakolás volt hátra, meg a búcsúzkodás. Kikísértük Laurát a kisbuszhoz. Ekkor ez az édes párbeszéd zajlott le köztük:

-          Jó idő van! – mondta Laura, utalva arra, hogy hideg volt.

-          Igen, jó idő van, csak egy kicsit hideg! – válaszolta Susu.

Még integettünk Lauráék busza után, és utána felültünk a saját buszunkra. Mit ne mondjak, a rohangálástól annyira elfáradt Susu, hogy a Blaha magasságában elaludt ülve a buszon. Remek, örültem neki, cipelhetem ölben… Így is lett, a 27 buszra úgy szálltunk át, hogy cipeltem. Nem volt egyszerű, a fejét állandóan el akarta hagyni. Szerencsére a hegyen már felébredt, bár még cipeltette magát egy darabig, de a lépcsőn már gyalog jött.

Muszma







Egy fárasztó, mozgalmas nap

2009. márc. 1. 2009. márc. 1. 7:39
még nincsenek kommentek

Tegnap rendkívül mozgalmas napunk volt. A délelőtt folyamán megérkezett hozzánk Alíz, akit Susu teljesen kisajátított. Jókat játszottak, bár Alíz elmondása szerint ő nem játszhatott, csak ülhetett, meg beszélgethetett Susuval. Susu megmutatta neki a kedvenc számítógépes online játékait, megmutatta a legújabb kedvenc meséjét a laptopon.

Mellesleg ez a legújabb kedvenc a Chuggington, ebben is, akárcsak a Thomasban, mozdonyok szerepelnek.

Ebéd után pedig felkerekedtünk, és elindultunk, hogy drukkoljunk Laurának. A Syma csarnok volt a cél, ahova kis eltévelyedés után megérkeztünk. Susu nagyon érdeklődő volt, folyamatosan kérdezett:

-          Miért rakják vissza a lécet (magasugrás)?

-          Miért csapkodják a magasugrók a combjukat ugrás előtt?

-          Ő miért verte le? Nem volt ügyes? Miért nem volt ügyes? Laura ügyes?

-          Miért csenget a bácsi (a 800 méter futás közben)?

-          Kik a versenybírók? Mik azok a kékek (a rúdugró szivacs)?

És ehhez hasonló kérdések sorozatával bombázott. Viszont végig nagyon szépen viselkedett, nem szaladgált, nem mászkált. Bár a drukkolással még gondok vannak, ezügyben a következő párbeszéd zajlott le köztünk:

-          Miért drukkolsz Laurának?

-          Mert azt szeretném, ha ő győzne.

-          És ő miért nem veri le a lécet?

-          Mert ügyes.

-          De én nem akarom, hogy ügyes legyen, verje le a lécet! Ne drukkolj neki!

Hiába, ezt még gyakorolnunk kell. Bár gyerekszemmel persze, hogy az lehet az érdekes, ahogy leesik a léc, és a néniknek fel kell állniuk, hogy visszarakják a helyére.

Mindenesetre Laura ügyes volt, második lett az országos bajnokságon. Gratulálunk neki! Este itthon már ágyban fekve Susu meg is állapította:

-          Laura egy nagy hős!!!

Hazafelé is kalandos utunk volt, a Ferenciek terén le kellett szállnunk meglocsolni egy fát. Mikor kész voltunk rögtön szálltunk is vissza a buszra. A Móriczon láttunk egy autót, aminek a tetőcsomagtartójára két szék volt rögzítve. Susu ezt is kommentálta:

-          Nézd! Koronája van az autónak!!!

Ma is megyünk Laura versenyére, gátfutás lesz, távolugrás, és váltófutás.

Muszma







Újabb Sususzáj

2009. febr. 26. 2009. febr. 26. 17:03
még nincsenek kommentek

Valamelyik nap, délutáni alvásból ébredve a következő mondattal fogadott:

- Kérem a tesókámat!

- Álmodban volt tesókád? - kérdeztem tőle.

- Igen... - mondta álmosan.

- És fiú volt, vagy kislány?

- Kisfiú - válaszolta Susu, és ezzel le is zárta a témát, hiába kérdezgettem, hogy mikről álmodott még. 

 

 Ma: 

- Tudod, nekem nagyon magasan van a szempillám! - hogy mire gondolhatott, hát fogalmam sincs...

Muszma







Szánkózunk éjjel, szánkózunk nappal...

2009. febr. 19. 2009. febr. 19. 16:52
még nincsenek kommentek
Kis túlzással valóban ez mondható el az utóbbi három napról, mikoris végre rendes, használható hó esett.
Remek helyen lakunk a szánkózáshoz, csak felhúzzuk a szánkót gyerekestül a Citadella alá, és már csúszhatunk is. 
Susu nagyon élvezi, főleg, mikor a leghosszabb, legmeredekebb, jól kiszánkózott lejtőn siklunk le együtt - hol Apukával, hol velem. Ilyenkor nagyokat sikít, öröm hallgatni. Na persze, felfelé nem hajlandó sétálni, így kitűnő edzés felhúzni a fiatalembert szánkóval együtt, hogy utána újra lehessen csúszni. 
 
Tegnap Regi és Szofi is csatlakozott hozzánk, persze Adri kíséretében. A lányok nem igazán élvezték, nagyon hidegnek találták a havat, emiatt sokat sírtak. 
 
Mikor hazaértünk, jót aludtak a gyerkőcök, és utána ment a játék egész estig. Nagyon jól viselkedtek, semmi számottevő balhé nem volt köztük. 
 
Képeket a szánkózásról nem tudok csatolni, mindig elfelejtem a fényképezőt vinni. 
 
Ellenben itt van pár kép, amin Susu a csajokkal játszik: 
 
 Regi és Susu gyurmázik
 
 Regi nagyon élvezte - "Gyuma, gyuma..."- mondogatta.
 
 Az együttjátszás is megy már olykor
 
Itt például együtt autóznak
Muszma







Sususzáj

2009. febr. 16. 2009. febr. 16. 6:50
még nincsenek kommentek
Hajnali bejegyzés, jelenleg 6.50 perc van, alig látok ki a fejemből, de muszáj megörökítenem a következőt.
 
Apuka és Anyuka etájt még eléggé kómásan, de már félig ébren fekszik az ágyban. Susu újabban ilyenkor kel, eddig tudja tartani a pisit (néha szerencsére egy kicsit tovább is).
 
Megtalálja Apuka telefonját az ágy mellett, aminek le van szedve a hátoldala.
 
- Apuka, mi történt a telefonoddal?
- Semmi, csak lejött a hátoldala. Majd megcsinálom.
- Majd én megcsinálom. Tudod, én kedves vagyok.
Muszma







Számítógépezés

2009. febr. 15. 2009. febr. 15. 18:38
még nincsenek kommentek
Már egy előző bejegyzésemben írtam, hogy Susu szépen elkezdte használni a számítógépet, és szuperül tudja irányítani az egeret. 
 
Arról azonban nem írtam még, hogy már van két kedvenc játéka is. 
 
Az egyik az Aranybányász, a másik a Városépítő. (Remélem sikerült linkelnem.)
 
A bányászósban kifejezetten ügyes, bár legjobban vásárolni szeret, a városépítésben odáig jutott, hogy a kék épületeknél 3-4 elemet már egymás tetejére tud tenni. 
Muszma







:)

2009. febr. 15. 2009. febr. 15. 18:30
még nincsenek kommentek
Ma jó napunk volt. Szentendrei papáék szóltak, hogy Pepinek fellépése, illetve versenye lesz, menjünk el, nézzük meg. Így is tettünk, kb. háromnegyed 1-re értünk a Lurdy házba.
 
Ott volt Bea mama, Zsóka mama, Szentendrei papa, no és persze Pepi is. Susu egyfolytában vele akart táncolni. De sikerült meggyőzni arról, hogy ez most egy verseny, nem tud Pepi vele táncolni. 
 
A lányok nagyon ügyesek voltak, elsők lettek, gratula nekik!
 
 
Itt már az éremosztás!
 
Utána elmentünk a papáékkal ebédelni. Nagyon-nagyon szépen viselkedett Susu az étteremben, nem rohangált, ült szépen a székén, többnyire villával evett - tűrhetően.  Mostanság nem nagyon van étvágya, még a sütit sem ette meg, csak csipegetett belőle. 
 
A Lurdy házban volt egy igazi Villám Mc Queen, amit ki is kellett ám próbálni. Csatolom a képet, amin látszik, hogy hogy virít a feje a gyereknek a boldogságtól. Illetve most nézem, nem is virít a képe, ezen a képen inkább tátva maradt a szája, de biztosítok mindenkit, volt vigyorgás ezerrel!
 

 
Muszma







Képek

2009. febr. 13. 2009. febr. 13. 10:40
még nincsenek kommentek
 Kerékbilincs lett a nyolcasból
 
 Számítógépezik - már rendkívül ügyesen mozgatja az egeret, és kikkelget (ahogy ő mondja)
 
 Készül a gyurmakacsa
 
 Itt már csak ki kell emelni
 
És az eredmény - egyenlőre fejjel
Muszma







Gombi-imádat

2009. febr. 13. 2009. febr. 13. 9:22
még nincsenek kommentek
Mikor Susu hazaért a Mamától, itthon várta egy karácsonyi ajándék - Gombitól. Foszforeszkáló csillagokat kapott, amiket rögtön fel kellett ragasztani a szobája falára, valamint gyurmát állatos formákkal.
 
Annyira tetszett Susunak a gyurma, hogy azóta szinte éjjel-nappal gyurmázni akar. Persze ez főként abból áll, hogy szétpakolja a gyurmát, azokat miszlikbe szedik, és megy tovább az útjára. 
A másik felhasználási módozat, hogy akit meg tud fűzni, azzal csináltat állatformákat, és azoknak leszedi a fejét. Ilyenkor sajnálni kell a kacsát, a zsiráfot, vagy más állatot.
 
Gombival kapcsolatban van egy gyerekszáj is. 
 
Tegnap beszélgettünk:
- Te vagy a legokosabb. - mondtam én.
- Nem.
- Akkor kicsoda? Apuka?
- Nem.
- Anyuka?
- Nem. Gombi a legokosabb!
Muszma







Régebbiek | Végére »